Szociális támogatási rendszer kiépítése • Nagy Péter Áron
2018-ban elindult egy folyamat, melynek keretében a kollégiumon belüli szociális támogatási rendszer bevezetését végül két formában fogadta el a kollégium. A kollégisták közötti anyagi különbségek a kollégiumban is igazságtalanságokat hoznak magukkal: mindenkitől ugyanazt az erőforrás befektetést várja el a kollégium, de vannak akik kapnak otthonról pénzt és vannak akiknek haza kell adniuk. Azt is érezzük, hogy akinek dolgoznia kell a Rajk és az egyetem mellett, annak kevesebb ideje marad például a közösségben időt tölteni. Ez az egyenlőtlenség nem új jelenség a kollégiumban, és sokan, sokféleképpen próbáltak már reagálni rá korábban is, – a szociális támogatási rendszert is megfontolva – de a módját eddig nem sikerült megtalálni.
Az egész úgy indult, hogy tavasz végén egyik nap reggel 10 körül éppen jöttem haza valahonnan, talán vizsgáról, egyik kollégistatársam meg még ébren volt az előző napi buliból. Nem tudott aludni szóval fennmaradt. Engem ekkortájt választott meg a diákbizottság az új, integrált pénzügyes pozi, a PIMPS vezetőjének. Elkezdtünk tehát flesselni azon, hogy mivel lehetne nagyot dobbantani, mi tudna jelentőset javítani a kollégisták életén. Gyorsan asszociáltunk a kolin belüli szoctámrendszerrel való korábbi kísérletekre, amikről még az idősebbektől hallottunk. Érdekes kihívásnak tűnt, már csak azért is mert kevés olyan dolog van a koliban aminek már 4-szer, 5-ször nekifutottak, de valahol mindig elbukott a folyamat. A heves, reggeli világmegváltó beszélgetésünk közben gyorsan belehergeltük magunkat annak az igazságtalanságába, hogy eltérő anyagi háttérrel rendelkező szülők miatt a kollégisták lehetőségei is eltérnek, mégis azonos mérce alapján értékelünk mindenkit.
"kevés olyan dolog van a koliban aminek már 4-szer, 5-ször nekifutottak, de valahol mindig elbukott a folyamat"
Az ötlet ami kipattant a fejünkből, egy Rajkos hitelrendszer volt. Mikor ha nem a rajkos évek alatt lenne érdemes hitelt felvenni? Ilyenkor a legmeredekebb az emberi és szakmai fejlődésünk egész életünkben, racionális lehet tehát (suli és Rajk melletti) munkavállalás helyett hitelt felvenni, hogy minél több időnk legyen a kollégiumra, úgyis szolvensek leszünk ha innen kikerülünk.
Azt gondoltuk feltaláltuk a spanyolviaszt és elkezdtük nyáron megfuttatni az ötletet kollégisták körében. Eleinte nagy ellentáborba ütköztünk, sokan hozták a klasszik ellenérveket: nem jó, mert átalakítja a kollégiumi kapcsolatok dinamikáját; beindul az egymás zsebében turkálás; kiszolgáltatottság érzése amikor kollégistatársainktól fogadunk el pénzt, vagy az egymás bírálásától való félelem stb. De voltak olyanok is akik egyszerűen nem tartották megvalósíthatónak a kezdeményezést.
Nem hagytuk magunkat, alapvető szabály volt, hogy csak konstruktív kritikát fogadunk el. Ha nem tetszik valami, az oké, de akkor mondj egy jobbat, mondd el szerinted hogyan tudna működni, milyen konstrukcióban. Közben rájöttünk arra is, hogy az alapvetésekben egyetért szinte mindenki a közösségből. Mindenki azt gondolja, hogy igazságtalan az anyagi háttérből fakadó egyenlőtlen felállás és ha lehetne javítani rajta úgy, hogy nem okozunk egyéb károkat, akkor érdemes próbálkozni vele. Később sokan kiemelték, hogy ez a hozzáállás volt az alapja annak, hogy megvalósíthatónak bizonyult a kezdeményezésünk.
Ez hitet adott nekünk: ezt meg lehet csinálni, csak a módját kell megtalálni. De nem csak nekünk adott hitet: fokozatosan egyre több embert sikerült meggyőzni arról, hogy érdemes gondolkozni a szoctámrendszer megvalósításán. Ezt követően beindult a kőkemény meló, feltúrtuk az összes létező korábbi próbálkozás anyagait. DB-jegyzők, prezik, koncepcióleírások, érvek, ellenérvek. Minden létező korábbi szempontot ismerni és szintetizálni akartunk, hogy ne ugyanabba a hibába bukjunk bele mint a korábbi kísérleteknél és hogy építsünk az idősebbek által felhalmozott tudásra, az általuk megvívott harcokra. Ezért például ki sem nyitottuk annak a kérdését, hogy anonim vagy transzparens legyen a rendszer, a korábbi vitákból okulva úgy láttuk, ez csak félreviszi a gondolkodást. Leszögeztük, hogy anonimnak és önkéntesnek kell lennie a kollégiumon belüli szociális támogatási rendszernek, bármi is legyen az. Amellett, hogy a kollégisták széles köre be lett vonva az öteletésbe, kikértük a voszk-elnökségi véleményét és Attilával is gondolkodtunk közösen a témáról. A nyári előkészítő munkának szeptemberre meg is lett az eredménye. Az eredeti ötletünk kibővült még 4 másik kidolgozott koncepcióval. Volt tehát 5 lehetséges verziónk, mindegyik jelentősen különböző volt és mindegyikben láttunk potenciált.
Aztán egy hétfői DB ülésen ötről kettőre szűkítettük a verziók számát, a kollégiummal közösen kiválasztottuk, hogy melyik két verzióval érdemes haladni tovább. (Közben kiderült, hogy az eredeti hiteles opciónk nem működhet, többek között azért mert csak pénzintézetek hitelezhetnek). A két legjobbnak tartott változatot a kollégistákkal együtt finomítottuk tovább egy-egy teaház keretében.
Az egyik verzió a Sávos kollégiumi díj bevezetését vonta maga után. Ezt a kollégiumi gyűlés egyöntetűen elfogadta 2018. decemberében és döntött arról is, hogy az UF-ek már az első félévben is részt vehessenek ebben a rendszerben. Februártól júliusig tartó hat hónapban a korábbi havi 20 000 Ft-os kollégiumi díj mellett még 5 darab sáv került bevezetésre (9300, 15000, 20000, 22500, 25000, 30000), amelyek közül minden egyes kollégista kiválaszthatta, hogy melyik kollégiumi díjat szeretné fizetni a félévben. Az első ciklusban kb 400 ezer forint cserélt gazdát és emellett maradt a rendszerben 360 ezer forint tartalék, többen éltek a legkisebb anyagi megterhelést jelentő sávok választásának lehetőségével, míg sokan vállaltak a sztenderdnél magasabb kollégiumi díjat is. A sávos kollégiumi díj rendszere a kiadvány elkészültéig 2 féléves ciklust élt meg és bevezetését egyelőre sikerként könyveli el a kollégium. Ugyan a második ciklusban tartalék helyett egy kis hiány termelődött, bízunk benne, hogy ezt csak a természetes egyensúlykeresés okozta, valószínűleg kell még néhány ciklus mire ezek a kilengések stabilizálódni tudnak.
"Leszögeztük, hogy anonimnak és önkéntesnek kell lennie a kollégiumon belüli szociális támogatási rendszernek, bármi is legyen az."
A másik verziónak Eseti felajánlás és igénylés lett a neve, melynek keretében konkrét kollégiumi eseményhez kötődően lehet felajánlást kérni és támogatást nyújtani. Ez platformot teremt arra, hogy a közösségi programon való részvétellel járó anyagi terheket a közösség közösen viselje. Célja, hogy anyagi nehézségek miatt senki ne essen el a közösségi programon való részvételtől. Jelenleg a Téli és Nyári tábor díjának befizetésekor lehet igénybe venni ezt a lehetőséget.
A korábban dominánsan felmerülő kétségek ellenére a szoctám rendszer bevezetése óta eltelt egy évben senkit nem ért atrocitás, egyáltalán nem téma a koliban, hogy ki milyen sávot fizet. Épp ellenkezőleg, úgy érezzük, hogy nem csak pénzügyileg könnyíti meg egy kicsit a kollégisták életét, hanem a kultúrára és az egymással való érzékenységünkre is pozitív hatással van ez a rendszer, ami kifejezetten lelkesítő.