A kollégium névváltoztatásáról • Kapronczay Mór
Adott egy feloldhatatlannak látszó helyzet. Egy hagyományaira és kiépített brandjére nagyon büszke, bázisdemokratikus intézmény, melynek egy központi szimbóluma – a neve – felett talán eljárt az idő. Mindannyiunk által jól ismert a történet a név felvételének csibészségéről, Aczél György válaszáról, hogy nem szerencsés, de rendben van; ezek ma már egyre kevésbé érik el a remélt hatást. Hát jól van, jól van, de azért ma már Rajk László neve… érted, na. Magyarázd ezt el egy a kollégiumhoz nem kötődő embernek, vagy akár csak a szüleidnek!
A kollégium nehezen ereszt dolgokat. Ebben az esetben az általános, hagyományokhoz való erős érzelmi viszonyulás mellett jól felfogott praktikus érveink is vannak. Minden valaha volt kollégista sokat tett azért, hogy a Rajk névről a kollégium, és ne a volt belügyminiszter jusson az emberek eszébe. Talán bizonyos közegekben ezt sikerült is megvalósítani. És akkor ezt most dobjuk el? Miért?
"A kollégium nehezen ereszt dolgokat"
Én sosem találkoztam olyan Rajkossal, aki ne értett volna egyet azzal, hogy már nem ideális, hogy egy intézmény Rajk Lászlóról legyen elnevezve. Ugyanakkor megoldást sem láttunk az előbb felvázolt problémára. A “Névkérdés” tartósan akkor vált beszédtémává, amikor valamilyen külső támadás ért minket. Időnként egy-egy parlamenti interpelláció említett minket, vagy például született egy törvény, ami tiltja Rajk László nevének használatát, de aztán kiderült, hogy ez ránk nem vonatkozik.
Néhány éve testközelből is éreztünk támadásokat: egy filmrendező először “Rajk László Áldozatainak Emlékére Szakkollégium”-má kívánt minket átnevezni műanyag táblák segítségével (ebből néhány a mai napig ereklye a koliban), majd ennek sikertelensége miatti kiábrándultságában – feltehetőleg ő – a névtáblánkat is összetörte.
Talán a támadók személye, talán az akkori kollégium összetétele miatt, de ekkor még megerősítettük a nevünk melletti elköteleződésünket: készült a honlapra egy leírás arról, hogy miért viseljük a nevet, és mentünk tovább. Egyébként is, pont külső behatásra fog ez a büszke intézmény elgondolkodni a nevéről? Még mit nem! Mindazonáltal a gondolat, hogy a nevünkkel lassan kezdeni kell valamit, egyre inkább erőre kapott a kollégiumban.
Ebben az állapotban érte a kollégium közösségét az 50. évforduló előszele. Ahogy a rendszerváltás idején is elővette a kérdést a kollégium, most is kezdett a témára igény mutatkozni. Itt a lehetőség a kollégium számára, hogy méltón, hatékonyan levezényeljen egy névváltást, ráadásul az évforduló miatt ránk irányuló figyelem segíthet is az új brandnek megragadni. Na de hogyan érdemes ennek nekilátni?
Ahogy a koliban lenni szokott, összeállt egy csapat. A csapattagok névhez való viszonyulása szinte leképezte a kollégiumi véleményeket is. Ez jól jött a kezdeményezéseink legitimitása, és a folyamat megtervezése szempontjából is. HGabi a kezdettől fogva nem szerette a kollégium nevét, és nagyon szeretett volna egy megfelelőt találni helyette. Noémi UF kora óta rajongott a kollégium történetiségéért, így a nevet is elsősorban ezen a szemüvegen keresztül nézte. SZÁJ pedig minden ízében értelmiségiként, a kérdés lehető legtágabb és legabsztraktabb tárgyalását tartotta fontosnak. Én pedig reméltem, hogy egy jó és élvezetes folyamat végén újra megerősítjük a nevünket, hangsúlyozva, hogy ez nem Rajk László személyéről szól.
A kérdést igyekeztünk tehát tágan, a kollégium történetéhez, és szellemi hagyományaihoz való viszonyaival együtt tárgyalni. A kollégium jelentős része látta a Nékosz-legeda című remek dokumentumfilmet a Népi Kollégiumok Országos Szövetségéről. A film kitér arra is, hogyan kapcsolódott Rajk László személye a kollégium nevelési modelljének mintáját szolgáltató szervezetekhez.
Voltunk a Memento Parkban is, ahol a szocialista időszak történetéről is kaptunk – egy inkább kisiskolásoknak szóló – körbevezetést. Esszépályázatot írtunk ki, ahol JESZK és VOSZK egyaránt kifejezhette véleményét, viszonyulását a kollégium nevéhez. Tartottunk egy fórumot, ahol plenáris vitán tárgyaltuk a kérdést – szintén igyekezve bevonni minden lehetséges rajkos korosztályt.
A folyamat meglehetősen határozottan kirajzolt néhány gondolkodási irányt: a kollégium mára nem Rajk Lászlóról, hanem valahogy önmagáról van elnevezve (innen a Volt Rajk László Szakkollégium javaslat); Kardos László – kinek a nevét a legrangosabb díjunk is viseli – jó választás lehetne, azonban a koli kis része kötődik hozzá erősebben; Chikán Attila pedig heves tiltakozását jelentette be az ellen, hogy az ő neve is opció legyen.
A már említett rendszerváltáskori Nyári Tábor mellett 2010-ben is a kollégiumi nyilvánosság elé került az explicit kérdés: megváltoztatjuk-e a kollégium nevét? Az akkori javaslat Rajk Júlia neve volt, azonban a kollégiumban akkor sem akadt ⅔-nyi szavazó, aki a váltásra tette volna le a voksát. Ebben az esetben azonban világosan látszott már előre, hogy a változásnak szinte konszenzusos többsége van a koliban.
A kollégium nehezen ereszt dolgokat. Ebben az esetben az általános, hagyományokhoz való erős érzelmi viszonyulás mellett jól felfogott praktikus érveink is vannak. Minden valaha volt kollégista sokat tett azért, hogy a Rajk névről a kollégium, és ne a volt belügyminiszter jusson az emberek eszébe. Talán bizonyos közegekben ezt sikerült is megvalósítani. És akkor ezt most dobjuk el? Miért?
"A kollégium mára nem Rajk Lászlóról, hanem valahogy önmagáról van elnevezve"
Mára viszont én úgy érzem, jól döntöttünk. Az új név egyszerre tartja meg a felépített brandet, és egyszerre folytatja a megkezdett távolodást névadónk személyétől. Ahogy a plaketten is átvette Rajk László arcképének helyét a kollégiumi legendárium egy ikonikus mondata, úgy az intézmény neve is inkább az elmúlt 50 kollégiumi évre vonatkozik már. A Rajk nevet viselte Rajk Júlia is, aki már korábban felmerült mint hasonló kompromisszumos megoldás, vagy a nemrégiben elhunyt ifjabb Rajk László is. Számomra a váltás leginkább azt jelenti, hogy a kollégium önmagáról van elnevezve. Mindenesetre a végső tanulság állandó és világos: a Kollégium malmai lassan, de őrölnek.